Nagyjából egy hete titokzatos telefonhívást kaptál. Eleinte nem akartad felvenni, de most valahogy másféle megérzésed volt. Hosszasan nézegetted a telefon kijelzőjét és az ismeretlen szám a szokásostól eltérően most nem fenyegetett semmiféle rossz energiával, ahogy a hirdetéseké, vagy a lehúzós csendes hívásoké, amik leveszik a kártyáról a pénzt. Ellenkezőleg, most kifejezetten jó előérzeted volt. Valahogy mindig is hittél a megérzéseidben és sokszor vezetett az életed során ez a hit. Felvetted. A vonal másik végén egy kedves, nyugodt hang mutatkozott be.

      - A C&R-tól hívom, láttuk az önéletrajzát és pontosan olyan munkaerőt keresünk a személyi asszisztensi pozíciónkra, amilyen ön is - magyarázta vontatottan - A cégünk profilja…

     - Ne fáradjon, nagyon jól tudom, mi a cégük profilja - szakítottad félbe - De én nem jelentkeztem erre a pozícióra.

     - Nem. Egy álláskereső portálon találtuk meg az önéletrajzát. A pozíció nem nyitott, nem keresünk rá jelentkezőket. Én vagyok a felelős azért, hogy kompetens munkatársat toborozzak a posztra.

     - Értem. De mégis mi az amiért azt hiszi, hogy ez én vagyok?

     - Nem hiszem, tudom. Hajlandó lenne befáradni egy állásinterjúra, kérem?

     - Persze, ott leszek - egyezel bele. Nem mintha nemet akartál volna mondani egy ilyen ajánlatra. Egyszerűen csak valószerűtlen, hogy éppen téged tartsanak megfelelőnek. Az egész életedet a hit szerint élted, hogy középszerű vagy, hogy nem vagy szép és hogy csak a kitartásod az ami példaértékű, most pedig ide jön egy idegen aki egy profilt látott rólad a neten, és életed lehetőségét kínálja az ország legnagyobb cégénél.

Alig, hogy kijártad az iskolát. Az önéletrajzodon csak a kötelező diákmunka van, néhány önkéntes munka amit direkt azért vállaltál el, hogy jól mutasson az önéletrajzodban, és egy nyári munka egy nagy cégnél a titkárságon. Azt hitted, hogy mindez kevés lesz ahhoz, hogy az álmod valóra válhasson, és egy rakás recepciós pozícióra adtad be a jelentkezésed. Eddig senki nem hívott vissza, pedig már egy hónapja a piacon vagy. Már kezdted elhinni, hogy még annyit sem érsz, amennyit korábban hittél magadról… aztán felhív ez a kedves hang és azt mondja, hogy egy olyan állást ajánl, amire csak a kijelölt személyek jelentkezhetnek.

Még most is csak arra tudsz gondolni, hogy tutira nem fognak felvenni, ha bebotladozol az ajtajukon. Már hónapok óta nem volt rajtad magassarkú. Pontosabban a legutóbbi csajos este óta. Erről azonnal eszedbe is jut, hogy megoszd ezt a számodra hihetetlen hírt a barátnőddel.

     - Én inkább azon csodálkozom, hogy eddig még nem kerestek ilyen ajánlattal - mondta. Valamiféle sikítást meg ovációt vártál, pedig elég régóta ismered már ahhoz, hogy tudd, tőle ez a maximum. Talán nem mindig érzed úgy, de a reakciója csak arra utal, hogy ő többet lát benned, mint te magadban és valószínűleg neki van igaza.

     - Anyu persze azonnal el is kezdte a kis lehúzásait, hogy minek kezdjek azonnal ilyen komoly pozícióban és hogy úgysem tudom megcsinálni.

     - Szerintem ne hallgass rá. Nézd meg ő is hol tart. Ez a hozzáállás vezetett ide. Te járd a magad útját és tedd azt, amit jónak látsz. Szerintem képes vagy rá. Sőt. Nem ismerek olyat, ai képesebb lenne rá nálad. Ne bátortalanítson el semmi az interjú előtt - mondta. A szavai talán tiszteletlenek voltak, de feltétlenül igazak.

Nagyot sóhajtottál miután elbúcsúztál tőle, és lélekben felkészítetted magad az interjúdra.

 

 

1. fejezet >>