Csöndben böngésztem konohán, amikor belebotlottam ebbe a régi sztoriba. Mintha tegnap írtam volna, de valójában már 3 és fél éve találtam ki. Hamar elszaladt ez az idő, és mostanában nagyon kevés energiám, ötletem, kedvem és lehetőségem van írni. Nagyon szeretném folytatni a történetet, most hirtelen újra megtetszett és látom benne a lehetőséget. 

Habár a gportal már kihalt, az oldalt is szeretném ebben a formában megőrizni és lassan tovább bővíteni. Nem mintha bárki ráfüggene... amikor létrehoztam még megvolt az esélye, de már akkor sem aratott nagy sikert. Inkább csak magamért. Az az én kis szentélyem, ahol a szívemnek kedves éveket temettem el. 

Mellesleg meglepő hogy így pár év távlatából mennyire tetszenek a saját sztorijaim. Persze tele van szóismétléssel, amit át szeretnék írni. De az ötlet és a hangulat jeles. Teljesen átadja a lelkivilágomat. Mostanában rengeteg a dolgom. Beadandón dolgozom. Egyszerre többön. Közben pedig egy nyuszit varrok ajándékba valakinek. Emellett fenn szeretném tartani az otome blogomat, amit 2022 végén hoztam létre. Ehhez többet kellene játszanom. De közben elkezdtem játszani a Kingdom come: deliverance című játékot, aminek hamarosan kijön a második része és azt lehet hallani, hogy irtó nagy dobás lesz! Ezen kívül pedig rengeteg könyvet olvasok. Yeonmi Park könyvét az észak korából való megszökésről, a hiroshimai atombomba történetét egy orvostól, aki túlélte a katasztrófát, Osamu Dazai egyik vékonyka könyvét és be szertnék iktatni egy könnyed őszi szerelmi sztorit is csak mert miért ne. 

Tele vagyok élettel közben pedig hétköznapokon haldoklom is kicsit a kimerültségtől... 

De a vizsgák után vissztérek és nagyon remélem, hogy több időm lesz minderre. Az életemre, amit a neten építgettem egészen régóta. Az írásra, a weboldalaimra, a videó blogomra, olvasásra, animére és játékokra. Mert ez vagyok én és ez így van rendjén.